Ön is azok közé tartozik akik tanácstalanul állnak kisiskolás gyermekük továbbtanulását illetően és kérdezgetik szerencsétlent hogy mi szeretne lenni? Mit akar csinálni majd ha nagy lesz? Valószínűleg kétségbe van esve és úgy érzi hogy ezen múlik majd a kiskamasz életének sikere vagy bukása.

Tegyenek fel egy kérdést maguknak! Tudta ön hogy mi akar lenni ennyi idősen?  
Nagy valószínűséggel a többség nemmel fog válaszolni. A gond ott kezdődik hogy amikor felnövünk akkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról az időszakról amikor mi is hasonló cipőben jártunk, és szülőként elkezdjük terrorizálni a gyermekeinket, természetesen jó akaratból. Sokan odáig is elmennek, hogy megvetéssel nyugtázzák amikor azt a választ kapják - Nem tudom.

Ez a fajta hozzáállás bomlasztóan hat egy kiskamasz lelki világára és pont az ellenkezőjét fogjuk elérni vele annak mint amit szerettünk volna. Úgy fogják érezni, hogy valami rosszat tesznek ezzel és bűntudatuk lesz miatta pedig ez pontosan egy olyan időszak amikor maximális lelki támogatást és odafigyelést igényelnének.

Pedig a helyzet nem is annyira bonyolult mint gondolnánk. Ne a saját magunk által elképzelt szakmát vagy hivatást akarjuk rájuk tukmálni, legyünk tisztában a saját kompetenciáikkal és érdeklődési körükkel majd ennek megfelelően keressük ki a számára legmegfelelőbb iskolát. Például a közepes tanulót akinek a kedvenc tantárgya a technika, ne akarjuk gimnáziumba íratni mert az szimplán nem neki való. Arról se feledkezzünk el, hogy erről nem nekünk kell dönteni hanem közösen a gyerekkel mert így ő is sokkal motiváltabb lesz.

A következő lépcsőfok, hogy látogassuk meg a kiszemelt iskolákat hiszen ez a hely lesz a második otthon a következő négy-öt évben. Nem árt tisztában lenni vele hogy jó-e a légkör ott, és hogy milyenek a tanárok? Milyen fakultatív foglalkozások vannak stb.?

Amint megszületett a végleges döntés már csak le kell adni a jelentkezést és készülni a felvételikre. 
A középfokú beiskolázással kapcsolatos feladatok, határidők itt érhetők el.